Szezonzáró Borvacsoránk szomorú percekkel kezdődött. Alapító címzetes főkadarnagyunk, Sz. Nagy László – közszeretetnek s megbecsülésnek örvendő Laci bátyánk – emlékére emeltünk poharat. Kelyhében annak a 2017. évi ANNO borunknak rubinszíne világított, amelynek megszületésében még közreműködött – szép eredménnyel: az idei kiskőrösi versenyen kiérdemelte az ezüstérmet.
Rendhagyó este volt ez az április tizennyolcadiki: határon túlról hozta el a vidék kadarkáit a Kadar Borászok Társulatának hat pincéjéből Dudás Norbert, aki Nagycétényben szervezője a csapatuk részvételével zajló boros eseményeknek.
Már az előkészítés során s hamar kiderült: a nomen NEM est omen, ez bizony nem kadarka. Száraz, könnyű fehér bor, még ha ott Cétényi KADARnak is hívják.
A kezdet kezdetén azt is tisztáztuk: a határainkon belül is termesztenek itt-ott Cétényit (Cétényi Fehérnek vagy Pozsonyi Fehérnek hívják – utóbbi néven helyben használatra palackozza például Hetényi Jóska, címzetes kadarnagyunk, Kerekegyházán).
A nagycétényi hagyomány szerint ez a fajta volt a nagy Pázmány Péter kedvenc bora, azaz többszáz éve tartják fenn meg-megújított állományát.
Na de milyen fajtáét?! Ez itt a nagy kérdés.
A Cétényi Fehér – mint fajtanév – előfordul a Zilai-Csepregi Ampelográfiában, mint a Pozsonyi Fehér egyik hasonneve. További kettőt is felsorolnak a tudós szerzők: Fehér Dinka, és: Fehér Kadarka! Mindebből már szépen összerakhatónak látszik, miért is kadar a cétényi, de van egy újabb bökkenő. Néhány éve Szlovákiában genetikai vizsgálatnak vetették alá a Pozsonyi Fehér és a Cétényi Kadar fajtákat (is), és azt állapították meg, hogy nem azonosak, bár közeli rokonok.
Hetényi Jóska saját tapasztalatai alapján azt gondolja egyébkánt: a Pozsonyi Fehér egy rizlingféle, s az a Cétényi is.
De talán itt – ideiglenesen – le is zárhatjuk a beszélgetést a fajta eredetéről és mibenlétéről, hogy a tárgyra térjünk, nagycétényi szőlész-borász vendégeink 2018. évi megkóstolt és pontozott boraira. Amelyekről néhány jellemző mondatot kell előre bocsátanunk: 10 és 11 közötti az alkoholérték, keményen savas, enyhén gyümölcsillatú, ideális fröccsbornak mutatkozik.
Húsz pontos rendszerünkben, ha egy bor eléri a 16 pontot, jó ivású, kellemes, rendezett italnak minősítjük, ez alatt nem gondoljuk, hogy bárkinek sok örömet okozna. A hat mintából a 16 pont alatt maradt Gregor Tibor (15,2) és Szusztor Tamás (15,7) bora.
Ficza Zoltán (16,6), Luzbeták Stefán (16,8), Dudás Norbert (17,4) Cétányi Kadarja – ebben a sorrendben – minősült kellemes, egészséges száraz fehér bornak.
18 a ponthatára a prémium minőségű boroknak: s volt a megkóstoltak között olyan is, amely ezt a szintet elérte, sőt meghaladta (18.1). Presinszky Patrik nagycétényi pincéjét dicséri.
Összehasonlíthattuk Hetényi Pozsonyi Fehérjét is a határon túliakkal: nem vallott szégyent semmiképpen, 17,3 pontjával a teljes mezőny bronzérmese lett.
Tizedik szezonját zárta ezen az estén a Kadarka Kör. Az eddig abszolvált mintegy hetven borvacsora nagyszerű élményt jelentett mindnyájunknak. A továbbiak szervezési feladatát – ahogy az októberi Svábhegyi Szüretét is – Buza Péter főkadarnagyunktól (közfelkiáltással főkadarnaggyá megválasztva) átvette Nagy Gyula István kadarnagyunk. Az ötlegazda pedig visszavonul, ahogy az már élemedett korához illik is: mint örökös tiszteletbeli főkadarnagy ül majd ez után az asztalfőn, átadva magát a változatlan élvezeteknek.