Kétezertizenegy máciusában egyszer már kóstoltuk Vesztergombi Ferenc borait, az egyik tétel akkor 2009. évi, másfél éves Kadarkájuk volt. Ezt most novemberben újra elhozták – Feri és fia, Csaba -, hogy megvizsgálhassuk a hipotézist: ez a nekünk oly fontos terméke a pincéknek, nem öregszik olyan gyorsan, ahogy azt néhányan hirdetik s gondolják. Vesztergombiék maguzk is meggyőződéssel vallják: remek marad(hat) akár tíz év után is a fajta bora, sőt! (A sőt-re mindjárt visszatérek). S a tételt be is bizonyították. Akkor, hat esztendeje az a boruk asztalunknál 18,5 pontot kapott az értékelés során. Most 19-et. Nem hogy öregedett, éppen hogy nemesedett, rangosodott, jobb lett, értékesebb.
A pontozásos kóstolásban kínáltak közül csak a 2011, évi szekszárdi (és persze Vesztergombi) előzte meg egy hajszállal: 19,1 pontot kapott a mérlegelés során.
Megismerhettük még a 2016. évi (16,8 pont), a 2015. évi (16 pont) és a 2013. évi (18,2 pont) Kadarkát, s most már hitelesített meggyőződésünk, hogy idővel ezek is elérik a prémium kategóriát. További elképesztő személyes kísérlet részesei is lehettünk ebben a tárgykörben, ezen az estén, a Gundel asztalánál. Címzetes kadarnagyunk, Vesztergombi Ferenc (aki mostantól címzetes főkadarnagy) és Csaba (aki mostantól címzetes kadarnagy) a szigorúan őrzött házi bortrezorból felkínált néhány kortynyit 2003. évi és 1997. (!) évi Kadarkájukból. A fiatalabb tehát 15 éves, az idősebb 21! És egyik se mutatta az öregedés szokásos jeleit, élvezeti értékük sem csökkent az elvárható szint alá, jól iható, a fajta jellegzetességeit mutató borok maradtak.
Azt hiszem kevés, ha azt mondom, gratulálok.
Köszönjük a kivételes élményt!