Tiszanagyfaluban, szülői házunk udvarából, a kerten végigtekintve, úgy három-négy kilométer távolságban a Tokaji-hegy kékes-zöldes kúpja látható. Verőfényben a szőlőtáblák is eltűnnek a lankásabb lejtőkön, apró piros pontok a cserepes présházak. Így amikor az iskolában a Himnuszt tanultuk – „Tokaj szőlővesszein / Nektárt csepegtettél” – nem csak látva láttuk, szívvel-lélekkel is értettük és éreztük, nekünk van a legszebb hazánk, miénk a világ legfinomabb bora.
Szülőfalum a Tisza átellenes partján, a Nyírség peremén fekszik, ott nincs hegy, domb is csak egy elnyúló homokdűne: a mi szőlőhegyünk. Keresztben parcellázva feküdt ott vagy száz szőlőbirtok, szerszámos kamrákkal, a permetező vízhez fúrt kutakkal. Mind a két nagyapámnak volt ott szőlője, termett benne Izabella és Otelló, Elvira és Delavári, no meg Noha, amit szüretkor mi gyerekek szedegettünk szemenként a tőke alól, mert könnyen lepergett, ezért utáltuk is, bár a mustja mézédes, igazán mézédes! Gyerekkorból a felnőttkorba, felnőve a szőlőhöz, később megtanultuk bekapálni ősszel, kikapálni tavasszal, metszeni, kötözni, nyírni, permetezni. Megtapasztaltuk, amit apánk-nagyapánk is: a szőlő „jó rabszolgatartó”, keményen megdolgoztat, de bőséggel meg is jutalmaz. Meg hogy: a világ legjobb bora a saját termés, aminek a tövét a verítékeddel öntözted.
Nincs már senki ott abban a faluban, aki művelje a szőlőt, nincs már meg a szőlő sem, ellepte a gaz. Az emberek most egy másfajta rabszolgatartóra vágynak, aki legalább munkát ad, ha jutalmat nem is. Pedig jobb volna, ha a Tokaji-hegyre néznének, és visszaemlékeznének: őseink nem másra várakoztak, maguk vették kezükbe a sorukat, a saját szőlőjükben, a saját gazdaságukban, maguknak dolgoztak. Erre tanította őket a föld szeretete, a szőlő és a bor kultúrája. Ez a mi legértékesebb családi-nemzeti örökségünk, kár lenne végleg veszni („elgazosodni”) hagyni.
Több mint negyven éve Budapesten élek, a budai oldalon, hajdani szőlőskertek helyén. Miért is ne lehetne ezekből néhányat – jelképnek, megtartó erőnek – újratelepíteni? Rám számíthat, aki megpróbálja.